Vastagbélrák

Magyarországon 9000 új vastagbélrákos megbetegedést és 5000 új halálesetet regisztrálnak évente, amivel jelenleg ez a tumortípus a második leggyakoribb daganatos halálok. Ez nemcsak nálunk, hanem egész Európában is így van, ami azért szomorú, mert a betegség viszonylag egyszerűen megelőzhető lenne. Ehhez – a saját testünkre való odafigyelés mellett – arra lenne szükség, hogy mindenki elvégeztesse magán a megfelelő szűrővizsgálatokat. Ötven év felett ez leginkább a kolonoszkópiát kellene jelentse, de a rák felismerése szempontjából a CT-kolonográfia is ugyanennyire megfelelő lehet. Az alábbiakban összefoglaljuk a vastagbélrák kockázati tényezőit, a betegség örökletességét, a rákmegelőző állapotok jelentőségét és a felismerésre alkalmas szűrővizsgálatokat.

 

Mi a vastagbélrák?

A 130-150 centiméteres vastagbél az emésztőrendszer utolsó szakasza, amely tágabb értelemben a végbelet is magában foglalja. Vastag- és végbélrák elvileg bárhol kialakulhat, leggyakrabban mégis a vastagbél alsó, hatvan centis szakaszán (bal alhas) jelenik meg daganat. A vastagbélrákok mintegy 75-80 százaléka alakul ki az utóbbi bélszakaszon, de az utóbbi évtizedek megfigyelései szerint a magasabb bélszakaszokban (jobb felhas) is egyre sűrűbbé vált az előfordulás.

A vastag- és végbélrákok döntő többsége egy rákmegelőző állapotból, úgynevezett polipból alakul ki. A polipok az esetek túlnyomó részében véletlenszerűen jelennek meg a bélfal felszínén, és csak 2-3%-ban vezethetőek vissza örökletes tényezőkre. (Ilyen például a familiáris polipózis, amikor a polipok kialakulása mögött örökletes tényezők állnak).

Az a folyamat, amíg egy polipból rosszindulatú daganat alakul ki, több évig, sőt akár egy teljes évtizedig is eltarthat. Ha a betegséget ebben a stádiumban fedezik fel, akkor szinte száz százalékos a gyógyulás esélye – épp ez a célja a vastagbélrákszűrésnek, amelynek elvégzése 50 év felett mindenkinek, tehát Önnek is javasolt.

Öröklődik-e a vastagbélrák?

A vastagbélrákos esetek mintegy 75 százalékában nem mutatható ki örökletes háttér. Ebben az esetben sporadikus betegségről van szó. (A sporadikus jelzőt néha abban az értelemben is használják, amikor a rák hátterében nem mutatható ki családi halmozódás. Családi halmozódásról akkor beszélünk, ha egy családban legalább két elsőfokú családtagnál állapítható meg vastagbélrák.) A genetikai tényezők természetesen az örökletes háttér nélküli esetekben is hozzájárulhatnak a rák kialakulásához, erre azonban nincsen nyilvánvaló bizonyíték.

A maradék 25 százalékban a vastagbélrák megjelenése családi eredetre vezethető vissza. Ezek egy kisebb részében – mintegy 5 százalékban – pedig nem pusztán családi halmozódásról, hanem egyértelműen öröklött betegségről van szó. Ezt a típust Lynch-szindrómának, vagy angol elnevezéséből rövidítve HNPCC-nek nevezik (nem polipózis, vagyis nem a polipok talaján kialakuló vastagbélrák, bővebben lásd itt: A vastagbélrák örökölhető kockázati tényezőinek jelentősége).

 

A vastagbélrák kockázati tényezői

A vastagbélrák pontos kiváltó okai nem ismertek, így a szakemberek gyakran nem tudják megmagyarázni, hogy miért jelent meg valakinél a betegség, míg másnál nem. Ami viszont biztosan ismert, hogy több olyan kockázati tényező is létezik, ami növelheti a betegség kialakulásának valószínűségét.

Az eddigi tanulmányok számos kockázati tényezőt azonosítottak. Az első az életkor, amelynek növekedésével a rák kialakulásának kockázata is nő. A vastagbélrákos esetek több mint 90 százalékát 50 év felett ismerik fel, a rákdiagnózis átlagéletkora 72 év.

A következő kockázati tényező a már említett polipok jelenléte – ezek előfordulása 50 év felett már gyakorinak mondható.

A vastagbélrák családi halmozódást is mutathat, sőt épp ez az a daganatos megbetegedés, ahol a családon belüli halmozódás az egyik legkifejezettebb. Az eddigi tanulmányok egyértelmű összefüggést találtak abban, hogy a vastagbélrákban megbetegedett személyek elsőfokú rokonai (szülők, testvérek, gyerekek) között szintén nagyobb lesz a betegség esélye. Ez a kockázatnövekedés akár 2-3-szoros is lehet, és ebben az összes eddigi, gondosan megtervezett tanulmány eredményei megegyeztek. A családi halmozódásnak főként fiatalabb korban lehet jelentősége, ilyenkor ugyanis a szokásosnál is nagyobb figyelmet kell fordítani a rákmegelőző polipok időben történő kimutatására és kolonoszkópiával történő eltávolítására.

A családi halmozódás mögött álló öröklött génmutációkat mára több esetben is egyértelműen azonosították. Kétféle vastagbélráktípus tartozik ide: a vastagbélrák öröklött, nem polipózus formája (Lynch-szindróma), valamint a családi halmozódást mutató adenómás polipózis (rövidítve FAP). Az első esetben leggyakrabban (körülbelül 60%) az MSH2, ritkábban (körülbelül 30%) az MLH1, 7-10%-ban pedig az MSH6 elnevezésű gének mutációi állnak a betegség hátterében. A második esetben az APC nevű gén meghibásodása vezethet a betegség kialakulásához. (Ezek az ivarsejteket érintő úgynevezett csíravonal mutációk, részletesebben lásd A vastagbélrák örökölhető kockázati tényezőinek jelentősége című fejezetet).

Szintén nő a kockázat, ha korábban már előfordult Önnél vastagbélrák. A kiújulás elkerülése érdekében ilyenkor az egyébként javasolt tíz évnél hamarabb javasolt az újabb szűrővizsgálat. Nők esetében kismértékben az is növelheti a rákkockázatot, ha korábban petefészek-, méhnyak- vagy emlőrák fordul elő náluk.

A fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) és a Crohn-betegség több évig tartó jelenléte ugyancsak elősegítheti a vastagbélrák kialakulását. Mindkét esetben a vastagbél visszatérő gyulladásos állapotáról van szó, amelynek következtében kifekélyesedik a bél nyálkahártyája.

Végül, a dohányzás és az étrend is hozzájárulhat a vastagbélrák megjelenéséhez. Az utóbbi esetben az állati eredetű zsírokban gazdag, illetve a kalcium-, folsav- és rostszegény étrend segítheti elő a megbetegedést. Általános vélemény, hogy a zöldségekben és gyümölcsökben szegény diéta nem tesz jót ebből a szempontból.

Ha Önnél emésztőszervi problémák léptek fel, érdemes felkeresnie orvosainkat, hiszen könnyen lehet, hogy mindössze néhány életmódbeli változtatásra lesz szüksége ahhoz, hogy pár hónap alatt panaszmentessé válhasson. Ha már komolyabb tünetek is kialakultak, vagy családjában gyakoriak voltak a vastagbélrákos megbetegedések, akkor még inkább javasolt a konzultáción való részvétel, amelyre itt jelentkezhet.

 

 

A vastagbélrák örökölhető kockázati tényezőinek jelentősége

 

ÖRÖKLETES VASTAGBÉLRÁKOK

 

Lynch-szindróma (HNPCC)

 

Az örökletes vastagbélrák szindróma (Lynch-szindróma vagy HNPCC) az öröklött vastagbéldaganatok leggyakrabban megjelenő formája. Az összes vastagbélrákos eset mintegy 5 százaléka tartozik ide. A vastagbélrák ebben az esetben már fiatalabb korban, átlagosan 44 éves kor körül megjelenik. Az örökletes vastagbélrák szindrómát öt DNS javító enzim öröklött génhibák miatt történő meghibásodása okozhatja. Ezek a hibák fokozzák a kockázatát, hogy további, daganatot okozó génhibák alakuljanak ki, a DNS-szakaszok másolásakor ugyanis megnő a hibalehetőségek – vagyis a mutációk – kialakulásnak valószínűsége.

Ha Ön vastagbélrákos beteg, és az Ön családjában korábban rendszeresen előfordult a betegség, akkor érdemes elvégeztetnie azt a molekuláris diagnosztikai vizsgálatot (MSI-vizsgálat), amellyel kimutatható, hogy a Lynch-szindróma miatt öröklődő daganatról van-e szó. Ez az információ rokonainál és családtagjainál is fontos lehet a daganatok kialakulásának megelőzésében, hiszen a vastagbélrák egy olyan daganatos betegség, amit könnyen ki lehet védeni, ha tudjuk, hogy hajlamunk van rá. Amennyiben igen, úgy korábban megkezdett és a szokásosnál gyakoribb szűrővizsgálatokkal – ebben az esetben kolonoszkópiával – válik elkerülhetővé a vastagbélrák kialakulása. 

Családi halmozódású (familiáris) polipózis

A másik, egyértelműen öröklött hátterű vastagbélráktípus a familiáris adenómás polipózis (Familial Adenomatous Polyposis; FAP). A vastag- és végbélben ilyenkor száz vagy ennél több, mirigyes típusú polip is kialakulhat. Ezek a polipok beborítják a bélfalat, és belőlük később nagy valószínűséggel alakulhat ki rákos daganat. Az APC gén hibájára visszavezethető típus igen ritka, az esetek mintegy 1 százalékát okozza. Ha nem kezelik, már negyvenéves korra vastagbélrákhoz vezethet.

 

A szűrés lehetőségét ebben az esetben a genetikai tanácsadás jelenti. Ilyenkor azt nézzük meg, hogy az Ön családjában szisztematikusan ismétlődik-e a vastagbélrák előfordulása (például: hány rokonát érintette a betegség, ők milyen közeli rokonságban álltak egymással, illetve előfordult-e náluk másfajta rákos megbetegedés is.). Ha a családon belüli ismételt előfordulást találunk, az már rögtön gyanút kelt azzal kapcsolatban, hogy öröklődő daganattípusról van-e szó.

További, a vastagbélrák kialakulását elősegítő génváltozatok

A vastagbélrákok döntően genetikai okokból kialakuló típusai közül a két fenti változat a legjelentősebb. Ezeken kívül is ismert azonban több olyan génváltozat, amelyek előfordulása növelheti a vastagbélrák-kockázatot. Ilyen öröklődő típusok még az MAP (a MYH gén hibájával összefüggő polipózis), a Turcot-szindróma vagy az örökletes emlő- és vastagbélrák szindróma (ezekről angol nyelven itt olvashat, a további ráktípusokat pedig ez a táblázat foglalja össze, lásd a dolgozat nyolcadik oldalán.)

Itt érdemes megemlíteni néhány további, a betegség kialakulását elősegítő génhibát is. A génekben megjelenő mutációk itt nem öröklöttek, hanem szerzettek (a testi sejtekben alakulnak ki az élet során). Ilyenek többek között a p53 nevű fehérje termelődéséért felelős TP53 gén, vagy a PTEN nevű gén mutációja (mindkettő úgynevezett tumorszuppresszor, vagyis daganatelnyomó gén).

Az onkogéneket (rákot okozó gének) érintő, eddig nem említett mutációk szintén hozzájárulhatnak a vastagbélrák kialakulásához. Az onkogének által termelt fehérjék a mutációk hatására túltermelődnek a sejtekben, és ez vezet végül a rákos elfajulás kialakulásához. Ilyen fehérjék például a KRAS, a RAF, illetve a PI3K, amelyek fokozott jelenléte oda vezet, hogy a vastagbél hámsejtjei fokozott ütemben kezdenek osztódni. (Az említett génmutációk jelenlétének molekuláris szintű azonosításáról itt olvashat bővebben: Kérdések és válaszok a molekuláris diagnosztikai vizsgálatokról.)

A rákmegelőző állapotok jelentősége

Polipok

A vastag- és végbélrákok döntő többsége egy rákmegelőző állapotból, úgynevezett polipból alakul ki. A polipok még nem jelentenek rosszindulatú rákos elfajulást, mindössze olyan nyálkahártya-elváltozásokat, amelyekből idővel rák keletkezhet. A jóindulatú, de idővel rákos elfajulásra képes elváltozásokat szakszóval adenomáknak nevezik: ezek mintegy 8-10%-ából alakul ki daganat az élet során.

A polipok mérete változó lehet, az 5 milliméterestől egészen a 2 centiméteresig terjedhetnek. A jelenlegi ajánlás szerint 10 milliméteres átmérő felett már el kell távolítania őket a szakorvosnak (három felismert elváltozás esetén ez már a 6 milliméteres nagyságú polipok esetében is kötelező!). Ehhez endoszkóppal végzett beavatkozásra, vagyis kolonoszkópiára van szükség. Esetenként az 5 milliméter alatti polipok is rosszindulatúvá alakulhatnak, ennek esélye azonban csak körülbelül 1,7 százalék körül mozog évente.

A polipok átlagosan a teljes népesség 8-10%-ában jelennek meg, gyakoriságuk pedig 50 év felett jellemzően növekszik. Felismerésük azonban nehéz, hiszen általában nem okoznak panaszt. Kivételt jelent a vérzés, ami a mérettel is összefügg: minél nagyobbra nő egy polip, annál nagyobb a vérzés valószínűsége. A székletvér azonban nem szolgálhat egyértelmű diagnosztikus jelzőként, hiszen még ha vérzik is egy polip, ez általában nem folyamatosan történik.

Az ujjszerű polipokra jellemző még a fokozott só- és vízkiválasztás, ami vizes, folyós székletet, illetve komoly hasmenést okozhat. A szokatlan puffadás, a székelési szokások megváltozása, a rendellenes bélmozgás, vagy a hosszú, vékony és nyálkás széklet szintén utalhat a vastagbélpolipok jelenlétére.

A vastagbélrák szűrővizsgálatainak legfőbb célja, hogy Önnél még időben felismerésre kerüljenek ezek az elváltozások. Ha ez megtörténik, akkor a későbbiekben teljes biztonsággal elkerülhető a rák kialakulása.

A vastagbél krónikus gyulladásos állapotai

A vastagbél krónikus gyulladásos állapotai szintén olyan tényezőt jelentenek, amelyek elősegíthetik a vastagbélrák kialakulását. A gyulladásos kórképek két legismertebb formája a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) és a Crohn-betegség. Mindkettő a belek ismeretlen eredetű, idült, gyulladásos megbetegedése, amely általában 15 és 30 éves kor között kezdődik. A két betegség közül a fekélyes vastagbélgyulladás fordul elő gyakrabban.

A fekélyes vastagbélgyulladásra az esetek felében kizárólag a vastagbél legutolsó szakaszának és a végbélnek a gyulladása jellemző. A gyulladás itt csak a belek belső bélését alkotó nyálkahártyafelszínt érinti, amelyen hámhiányok, fekélyek és tályogok alakulnak ki – ez az, ami miatt a betegség idővel vastagbélrákhoz vezethet.

A Crohn-betegség során – a fekélyes vastagbélgyulladással szemben – a bél bármely szakasza begyulladhat. A betegség kialakulásának leggyakoribb területe a vékonybél utolsó szakasza, de sokszor az ezt követő vastagbélrész is érintett. További különbség a fekélyes vastagbélgyulladáshoz képest, hogy a gyulladás itt nemcsak a nyálkahártyafelszínt, hanem a bél teljes vastagságát is érintheti. A belekben berepedések, fekélyek, hegesedések és szűkületek alakulhatnak ki, amelyek mind növelik a rákkockázatot.

A vastagbélrák szűrési lehetőségei

Székletvérteszt

A vastagbélrák szűrésére különböző módszerek állnak rendelkezésre. A hivatalos hazai ajánlás szerint jelenleg a székletvérteszt az elsődlegesen javasolt szűrővizsgálati módszer, ezek azonban sok esetben adhatnak álpozitív, illetve álnegatív eredményt. Álpozitív eredmény esetén a teszt akkor is jelez valamit, ha nincs a polipokból, vagy a már kialakult, rosszindulatúvá vált daganatból származó vér a székletben. Álnegatív eredmény esetén pedig akkor sem mutat semmit a vizsgálat, amikor pedig rejtett vért tartalmaz a széklet.

A tesztek megbízhatósága emiatt – általánosságban véve – eléggé alacsony. Ebből kifolyólag sokkal inkább a specifikusabb vizsgálatok elvégzése javasolt, mint a CT-kolonográfia vagy a kolonoszkópia. Megjegyzendő, hogy a hazánkban jelenleg elérhető székletvértesztek érzékenysége és fajlagossága nem egyforma, így az eltérő típusú tesztekre nem tehetőek általánosan érvényes állítások. A KPS Diagnosztika által is használt Self Sure FOB teszt például már nem ad álpozitív eredményt az állati eredetű vér legtöbb típusánál, így többek között vörös húsok is fogyaszthatóak a teszt elvégzését megelőzően (ellentétben más tesztekkel). Az álnegatív eredmények azonban itt sem zárhatóak ki, hiszen a polipok egy része egyáltalán nem vérzik, vagy ha igen, akkor nem folyamatosan. Sőt, a vérzés hiánya még a rosszindulatúvá vált daganatok 20-30%-ára is igaz, mint ahogy az is, hogy itt sem mindig jelentkezik állandó vérzés. A teszt működéséről itt olvashat bővebben: Székletvérteszt a vastagbélrák és a polipok kimutatására.

CT-kolonográfia

A CT-kolonográfia egy minimálisan invazív vizsgálat: ez azt jelenti, hogy magához a vizsgálathoz nem szükséges semmilyen orvosi eszközt mélyen a testbe vezetni, kivéve a bél felfújásához használt igen kisméretű, rugalmas csövet. A CT-kolonográfia jó képfelbontással rendelkezik, így valóban alkalmas rá, hogy az orvos felismerje a vastagbél rákmegelőző állapotainak tekintett polipokat. Olvassa el részletes ismertetőnket: Hogyan zajlik a CT-kolonográfia?

Kolonoszkópia

A legmegbízhatóbb szűrővizsgálati módszer azonban a kolonoszkópia: ez a vastagbél endoszkópiás vizsgálati módszere, melynek során a végbélnyíláson keresztül egy hajlékony, kamerával ellátott csövet (kolonoszkóp) vezetnek fel a vastagbélbe. Az eszköz segítségével optikailag, többszörös nagyításban vizsgálható át a bél nyálkahártyája, egyben el is távolíthatók az így felismert vastagbélpolipok. Rákos elfajulás gyanúja esetén pedig azonnal szövetminta vehető a kérdéses bélszakaszból. Bővebb információk: Hogyan zajlik a kolonoszkópiás vizsgálat?

Vérteszt a már kialakult vastagbélrák kimutatására

A fentieken kívül egy további lehetőség is rendelkezésre áll a már kialakult vastagbéldaganatok kimutatására. Egy vértesztről van szó, amellyel azonban a polipok nem, csak a már megjelent vastagbélrák ismerhető fel. A teszthez mindössze egy vérvételre van szükség: a vérplazmából ezt követően a Septin 9 nevű gén módosult formája mutatható ki. Az ép sejtekben egyáltalán nem fordul elő ez a forma, így a már kialakult daganatok esetében rendkívül megbízható eredményt ad a teszt. Részletes tájékoztató a vizsgálatról: Vérteszt a vastagbélrák kimutatására

A vastagbélrák tünetei

A vastagbéldaganat nem máról holnapra alakul ki: évek, évtizedek alatt növekszik, miközben a beteg sokáig többnyire még semmilyen tünetet sem tapasztal. A végbél- és vastagbélrák kialakulására utaló első és leggyakoribb tünetek az alábbiak lehetnek:

  • hosszabb ideig, egymással váltakozva fellépő hasmenés és székrekedés;
  • véres széklet, amely lehet élénk színű vagy a vértől sötétbarna, illetve fekete;
  • nyákos váladék a székletben;
  • a szokásosnál vékonyabb széklet;
  • általános gyomorpanaszok, felfúvódás és görcsök;
  • olyan érzés, mintha a belünk nem ürülne ki teljesen;
  • az emésztés egyéb panaszai, amelyek azonban nem vezethetők vissza a táplálkozási szokások radikális megváltoztatására;
  • tartós fáradtságérzés és indokolatlan testsúlycsökkenés;
  • hányinger vagy hányás.

Tudnia kell, hogy a felsorolt tüneteket nem csupán a vastagbélrák, de a vastagbelet, sőt a gyomor-bél traktus bármely részét érintő más kóros elváltozások is előidézhetik. Ide tartoznak például a fekélyes, gyulladásos vastagbélbántalmak. Fontos az is, hogy fájdalmat többnyire csak az előrehaladott stádiumú vastagbéldaganat okoz, a korai stádiumban lévő vastagbélrák azonban nem. Ne várjon tehát addig, amíg már fájdalommal kell felkeresnie az orvosát!

Ha a fenti tünetek bármelyikét hosszasan – két hétnél tovább – észleli, azonnal forduljon szakemberhez! Ha csak enyhébb, ám hosszabb ideje fennálló tünetei vannak, akkor érdemes lehet a szakorvosainkkal folytatott gasztroenterológiai konzultációra jelentkeznie.

A vastagbélrák diagnosztikája

Abban az esetben, ha Önnek vastagbélrákra utaló tünetei jelentkeztek, orvosának el kell majd döntenie, hogy valóban daganatos betegség alakult-e ki Önnél. Ennek során be kell róla számolnia, hogy volt-e már korábban vastagbélrákos megbetegedése, illetve, hogy a családjában előfordult-e korábban ilyesmi.

Ha még nem vett részt semmilyen szűrővizsgálaton, akkor elsőként a kolonoszkópiás vizsgálat elvégzését fogjuk javasolni. Ha ez valamilyen okból nem elvégezhető, vagy ha Ön elzárkózik tőle, akkor alternatív megoldásként CT-kolonográfia is ajánlható. Ebben az esetben is fel kell azonban készülnie rá, hogy a későbbiekben – a polipok eltávolítása vagy a daganatból származó szövetmintavétel miatt – kolonoszkópia válhat szükségessé. Egy harmadik lehetőség – ha Ön sem kolonoszkópiát, sem pedig CT-kolonográfiát nem szeretné – a vastagbélrák vérből történő kimutatása. Pozitív eredmény esetén azonban itt is szükséges lesz a kolonoszkópiás vizsgálat, hiszen a pontos rákdiagnózishoz minden esetben meg kell történnie a szövetmintavételnek is.

A szövetmintavétel – orvosi szóval biopszia – kizárólag kolonoszkópiával végezhető el. Egyedül ez a módszer alkalmas ugyanis arra, hogy eltávolítsa azokat a szövetdarabokat, amelyeknél feltételezhető, hogy daganatossá alakultak. A mintavételt követően patológus szakember fogja megvizsgálni, hogy az Öntől vett szövetminta tartalmaz-e ráksejteket.

A patológiai vizsgálatok eredményétől függően a vastagbélrák négyféle stádiuma különböztethető meg:

  • Nullás stádiumú daganat esetén a rák csak a vastag- vagy a végbél nyálkahártya-borításának felszínét érinti. (Ez a stádium „in situ karcinóma” néven is ismert.)
  • Egyes stádiumú daganat esetén a rák már a vastag- vagy a végbél nyálkahártya alatti, mélyebb rétegeit is érinti. A rákos sejtek ebben az esetben nemcsak a nyálkahártya felszínén, hanem a bélfalban is jelen vannak, de azon még nem jutottak át.
  • Kettes stádiumú daganat esetén a rákos sejtek még mélyebbre jutnak a bélfalban, esetleg át is hatolhatnak rajta. A vastagbélrák ilyenkor már a környező szöveteket is érintheti (beszűrődés), a közeli nyirokcsomókba azonban még nem terjedt át a daganat.
  • Hármas stádiumú daganat esetén a rák már a közeli nyirokcsomókba is áttéteket adott, a test egyéb részein azonban még nem jelent meg.
  • Négyes stádiumú daganat esetén a rák a szervezet egyéb részeire – például a máj vagy a tüdő – is átterjedt.

A vastagbélrák kiújulása: ebben az esetben egy korábban már sikeresen kezelt vastagbéldaganatról van szó, amely azonban idővel visszatért. A kiújulás egyaránt érintheti a vastag- és a vékonybelet, illetve a szervezet egyéb részeit is.

A vastagbélrák kezelése

Ha Ön már daganatos beteg, akkor a javasolt kezelési módszer elsősorban attól függően kerül kiválasztásra, hogy daganata a vastagbélben vagy a végbélben helyezkedik-e el, illetve hogy milyen stádiumban van. A kezelési módszer egyaránt lehet műtéti beavatkozás, kemo- vagy sugárterápia, illetve célzott biológiai terápia, esetleg ezek egy bizonyos kombinációja.

A végbélrákok esetében – a daganat stádiumától függetlenül – a sebészeti beavatkozás a leggyakoribb. Emellett előfordulhat a műtét, a kemo- és a sugárterápia kombinációja, az előrehaladott eseteknél pedig a célzott biológiai terápia. Nyolcból átlagosan egy esetben ideiglenes kolosztómiára is szükség lehet, ami a vastagbél hasfalon történő kivezetését jelenti. Ez akkor válik szükségessé, ha a daganat súlyossága miatt pótolni kell a végbelet és a végbélnyílást.

A vastagbélrákok esetében szintén a sebészeti beavatkozás a legáltalánosabb eljárás. Emellett kemoterápiát, az előrehaladott esetekben pedig célzott biológiai kezelést is adhatnak. A sugárkezelés viszont ebben az esetben ritka: ha mégis alkalmazzák, akkor a fájdalom és egyéb tünetek mérséklése érdekében lehet rá szükség.

Sebészeti beavatkozás

A vastagbélrák kezelése általában akkor a legsikeresebb, ha a daganat műtéti beavatkozással teljes mértékben eltávolítható. A műtét típusa nagymértékben függ a daganat nagyságától és elhelyezkedésétől. A szokványos sebészi megoldást a daganatot tartalmazó bélszakasz eltávolítása jelenti. Korai stádiumban ez a beavatkozás kielégítő gyógyulást jelenthet a beteg számára.

Kemoterápia

A kemoterápiás kezelés a rákos sejtek daganatellenes gyógyszerekkel történő elölésére irányul. Szemben a sugárkezeléssel, a kemoterápia nem helyi, hanem általános, az egész szervezetre ható kezelésmód. Sebészeti beavatkozás után a kezelés a beavatkozástól és a betegség stádiumától függően sugárkezeléssel és kemoterápiával, valamint célzott biológiai terápiával is kiegészíthető.

Célzott biológiai terápia

Célzott daganatterápiáról akkor beszélünk, amikor egy gyógyszer képes rá, hogy az eltérő biológiai tulajdonságuk alapján azonosított daganatsejteket célzottan pusztítsa, vagy legalább megállítsa szaporodásukat.

A célzott biológiai terápia egyik jelenlegi fajtája az érújdonképződés gátlása, amely ma már itthon is a standard és finanszírozott ellátások közé tartozik az előrehaladott vastagrákok esetén. A kemoterápiával együttesen alkalmazott érképződésgátlás néha képes rá, hogy jelentősen meghosszabbítsa az áttétes vastagbélrákban szenvedő betegek túlélését. (Bővebben: Hogyan zajlik az érképződés gátlása?)

Egy másik típusú célzott biológiai terápia a daganatsejtek felszínén található növekedési faktor receptor (EGFR) fehérjéinek gátlása. Ezt a fehérjét azonban csak akkor érdemes gátolni, ha az úgynevezett KRAS-teszt szerint a beteg a KRAS nevű fehérje nem mutáns, vagyis vad típusát hordozza. Ellenkező esetben ugyanis egészen biztosan hatástalan marad majd a célzott kezelés. (Bővebben: Az EGFR gátlásával kezelhető daganatok célzott terápiája)

Az EGFR-gátlók kemoterápiával kombinált alkalmazása szintén a vastagbélrák előrehaladott, áttétes eseteiben lehet javasolt. Az EGFR-gátlók ebben az esetben úgynevezett monoklonális antitesteket jelentenek, amelyeket infúziós formában kap meg a beteg. (További információk a célzott terápiákkal eddig elért eredményekről: Újabb bizonyítékok az áttétes vastagbéldaganatok célzott terápiás kezelésének hatékonyságáról).

Ha Önnél épp diagnosztizálásra került a vastagbélrák, esetleg már kezelik, de meg szeretne róla bizonyosodni, hogy valóban a legmegfelelőbb kezelést kapja-e, akkor feltétlenül érdemes molekuláris diagnosztikai konzultációnkra jelentkeznie. Ennek során kideríthető, hogy melyek lehetnek azok a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok, amelyek elvégzésével hatékony, esetleg a jelenleg alkalmazottnál hatékonyabb célzott kezelést tudunk Önnek ajánlani.

 

A vastagbélrák megelőzése

A vastagrák megelőzése elsősorban a rendszeres testmozgással, a dohányzás elhagyásával, az alkoholfogyasztás mérséklésével és a megfelelő táplálkozással mozdítható elő. A szakmai körökben jelenleg általánosan elfogadott ajánlás szerint érdemes minél több növényi eredetű táplálékot, és minél kevesebb húst, illetve állati eredetű zsiradékot fogyasztanunk. Bár az állati zsiradékok rákkeltő hatásmódja nem tisztázott, feltételezik, hogy a bélbaktériumok ilyenkor olyan bomlástermékeket állítanak elő, amelyek serkentik a bélhámsejtek osztódását. A növényi rostok ezt egyrészt azzal ellensúlyozzák, hogy lazítják a székletet és fokozzák a bélmozgást – ennek következtében csökken a bélfal rákkeltő anyagoknak való kitettsége. Másrészt, a rostok a bakteriális anyagcserét is kedvező irányba tolják el. A zöldségek és a gyümölcsök ezen kívül olyan vegyületeket is tartalmaznak, amelyek a kutatási eredmények alapján védenek a rák kialakulásával szemben.

A megelőzés másik fő módja természetesen a szűrővizsgálatokon való részvételt jelenti. Ez alapvetően 50 éves kor felett javasolt, de ha családjában már előfordult vastag- vagy végbélrákos megbetegedés, akkor egyénileg érdemes meghatározni az első szűrés javasolt időpontját. Ez megtörténhet a velünk való konzultáció keretein belül, amelyre itt jelentkezhet: Gasztroenterológiai konzultáció